Prológus

Kedves Naplóm!

Nem is tudom mi lenne velem nélküled. Elsősorban el kell mondanom,hogy a lemezemet már 1 hete befejeztem és kiadtam. Nagyon sokáig tartott mire végre kész lett, mert apa és a menedzserem folyton a nyakamon lógtak. Hiába is mondtam nekik,hogy a dal írás nem megy ilyen könnyen. Próbáltak rábeszélni hogy, majd más megírja nekem csak fel kell énekelni. De az nem ugyanaz, mert azzal nem csak magamat,hanem a rajongóimat is becsapom. Szóval ezzel sem jutottam előrébb. Mindegyik albumomat szeretem, de ez különleges, mert ezeket a számokat mind saját magam írtam és erre büszke vagyok. Apa és a menedzsment, már nem annyira, mint gondoltam. Ez a napom az ünneplésről szólt volna, de kaptam egy hívást,hogy beszélni akarnak velem, de amint ott voltam a tekintetük elárult mindent. A legrosszabb ami akkor velem történt: A lemez nem ugrott az eladott lemezek top5-be. Nem tudtam mi lesz,hisz az eddigi 2 lemezem már a csúcson volt. Tudtam,hogy szégyent hoztam és többet nem bíznak rám semmit. A legrosszabb, csak ez után jött: Amint megtudtam,hogy apa és a menedzsment min gondolkozik rögtön kiakartam szaladni a világból. Kedves Naplóm ezt senkinek nem mondhatom el és senki nem tudhatja meg, de randiznom kell Harry Styles-al. Elkap a hányinger, ha arra kell gondolnom,hogy ki kell használnom. Én nem vagyok ilyen. Én.. én ezt nem tudom megtenni. Most épp Londonba tartok,hogy velük töltsek 1 hetet utána, ha belém szeret, akkor a turnéra is követnem kell őket. Félek. Félek, ha én is viszont szeretem és minden kiderül, akkor nem csak egy ember megy tönkre hanem kettő. Hiába kiabáltam, üvöltöttem,hogy én ezt nem tudom megtenni, akkor is rám parancsolták vagy vége a karrieremnek, de azt nem tudnám elviselni. Egyiket sem tudom elviselni. Bárcsak lenne tanácsod,hogy mit csináljak. Remélem jól döntök és senkit sem bántok meg.